Elsőként ő javasolja az aranylemez borítást a fog megtartása érdekében. A melegre fájdalommal reagáló lyukas fogat a beavatkozás előtt hűsítő hatású anyagokkal, a hidegre érzékenyt pedig hevítő hatású szerekkel töltik fel. Ha ezek hatásának elmúltát követően a fog nem fáj elviselhetetlenül, jöhet az aranytömés. Kauterizálásnál (tüzes vassal történő égetésnél), fogfájás ellen alkalmazva, Giovanni a beteg fog kifúrását is javallja: "és ha szükséges, egy kis fúróval át kell fúrni a fogat, hogy a kauterizáló, azaz égető erő eljusson a beteg helyre".

Egy asszony a foghúzóhoz kíséri férjét
(tollrajz egy 1467-es sakktáblakönyvből - Landesbibliothek, Stuttgart)

A szöveg első három sora: "Hallottam egy történetet egy asszonyról, ki férjének négy beteg fogát is kivétette...". A középkorban a "fogtörő"-nek nevezett foghúzók a kézműves-seborvosok külön csoportját alkották. Ugyanúgy, mint a szemorvosok, a hályogszúrók, mint az okkult gyógyítók, a kőmetszők és sérvoperálók, elsősorban vásárról vásárra járva vagy egyéb sokadalmakban, vándorolva működtek.

A "pelikán"-t, a fogak eltávolítására szolgáló eszközt először Németországban állítják elő. Az effajta eszközök azért viselik a pelikán nevet, mert "alakjuk olyan, akár egy pelikán csőréé, és egy talppal vagy lábbal más fogakba kapaszkodnak" - magyarázza az olasz anatómus, aquapendentei Hieronymus Fabricius.

Pelikánfogó és Hieronymus Fabricius (1537-1619)

Ambroise Paré francia seborvos a pelikán különböző formáit írta le, melyeket a vasból készült, és akkoriban igen elterjedt fogemelő szerszám mellett használtak. A beavatkozás után érvégést kell végezni, a fogüreget ujjal össze kell nyomni, majd a szájat ecetes vízzel kell öblögetni.

Párizsban megjelenik a francia Pierre Fauchard (1680-1761) A fogsebészet és a fogkezelés (Le chirurgien dentiste ou traité des dents) című kétkötetes munkája. Ezt az elsőként megjelent fogászati könyvet A francia fogorvoslás címmel 1733-ban Berlinben is kiadják. A könyvben megtaláljuk a kor fogászattal kapcsolatos anatómiai és sebészeti ismeretanyagát, de a foghúzás gyakorlati módszereit is.

A fogsebészet és a fogkezelés

A könyv megírásakor Fauchard elsősorban saját tapasztalataira támaszkodott. A könyv első kötetének 38 fejezetéből 26-ot, valamint a második kötetet Fauchard a foggyógyászat egyes területei megismerésének szentelte. Így az első fejezetben például A fogak szerkezetéről, fekvéséről és egymással való kapcsolatáról ír, saját, addig szerzett tapasztalatai alapján. A fogbetegségek fogalmának pontos meghatározására és a kezelésükhöz használt legbiztosabb gyógyszerek megadására is törekedett. Ebbe az új tudományos megközelítésmódba azonban még beletartoztak a hagyományos eljárások csökevényei is, mint például a fogszuvasodás megelőzésére ajánlott, saját vizelettel történő napi szájöblögetés. A fogférgek elméletével kapcsolatban, amelynek alapjában véve Nicholas Adry (1701), más néven a "Féregdoktor" dolgozott ki, Fauchard szkeptikusan foglalt állást. A fogbetegségek okát ő inkább a szervezet nedváramlásának felborulásában látta, és úgy vélte, hogy nem a férgek rágják, illetve lyukasztják ki a fogakat, hanem az ételek vagy a romlott nyál, esetleg különböző férgek visszamaradt petéi okozzák a fogszuvasodást. Pierre Fauchard munkája lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a foggyógyászat mint önálló speciális szak leváljon a sebészetről, és fokozatosan önálló szakká nője ki magát.

Pierre Fauchard (1678-1761) és Nicolas Adry (1658-1742)

A fogférgek ábrázolása 1708-ból (elefántcsont)
A fogfájásért és a fogromlásért felelősnek tartott fogférgekkel kapcsolatos ősi elképzelések csak a VIII. században, az objektív természetkutatás eredményeinek a tükrében kezdték hitelüket veszteni

A párizsi fogász, Chémant kifejleszti a porcelánprotézist, amelyet törhetetlennek és szagtalannak hirdet. A XVIII. század vége felé a fogátültetés, minden veszélye ellenére is gyakorlattá vált.

Nicolas Dubois de Chémant (1753-1824)

Mineral Paste Teeth

James Beall Morrison (1829-1917) amerikai fogorvos bejelenti szabadalmát a "fogászati gépre". Egy lábbal hajtható fogfúró szerkezetről van szó, melynek fúrója 2000/perc fordulatszámmal működik. 1872-ben került piacra ez a készülék, mely forradalmasította a fogászatot. A Morrison-féle fogászati gép három évtizeden át uralkodó helyzetben maradt a fogorvosi gyakorlatban, és csak fokozatosan szorult háttérbe az elektromos berendezésekkel szemben. A lábbal hajtható fúró használata nagy ügyességet igényelt, minthogy a szakembernek egyszerre kellett egyensúlyt tartania és a fogat kezelnie. A fúró hamarosan a fogorvosi munka félelemmel övezett jelképe lett.
John Greenwood (1760-1819) már 1790-ben konstruált egy lábbal hajtható fogfúró készüléket a rokka mintájára, ami azonban nem keltett különösebb figyelmet. Később gőzzel hajtott szerkezetet készítettek ilyen célra, de ez sem terjedt el.
1869-ben Morrison öntöttvasból fogászati széket készített, amelyet minden irányban be lehetett állítani. Az 1880-as évektől alkalmazták a hidraulikus elv szerint működő, olajpumpával mozgatható fogorvosi széket.

Az első öntöttvasból készült Morrison-féle szék 1872-ből